A Római Birodalom végnapjaiban, az 5. század derekán keresztény hitre térő írok - akiknek földjét sohasem tapodta római legionárius lába - a latin egyház oszlopaivá és a pogány római kultúra megőrzőivé váltak. Miután a kereszténységgel együtt elterjedt körükben az írásbeliség, monostoraikban olvasták és utánozhatatlan szépségű kódexekbe másolták át a Biblia, az egyházatyák és a pogány klasszikusok műveit. Amíg nyugaton összeomlott Róma hatalma, és a birodalom területére a népvándorlás hullámaival újabb és újabb - többnyire pogány - népek érkeztek, Írországban - ahol ekkor még városok sem álltak - a szerzeteseknek, a közösségi, monostori életnek köszönhetően virágzott a tudomány és a művészet. Az írek közül azonban - hiába veszi körül szigetüket a végtelen víz (vagy talán éppen ezért) - mindig sokakat késztettek arra nyomasztó külső körülmények, viking vagy angol hódítás, éhínség, vagy valamiféle belső vágy, hogy elhagyják hazájukat. E sokféle hajtóerő és ösztönzés egyik legnemesebbje volt az, amely - szembefordítva a szerzeteseket a monasztikus élet klasszikus követelményének, a stabilitas loci-nak az eszményével - arra indította a középkori ír szerzeteseket, hogy a peregrinatio pro Christo eszméjét követve - ami egyet jelentett azzal, hogy lemondtak a monostor jelentette biztonságról és elszakadtak szülőföldjüktől - teljesen Istenre bízva magukat elinduljanak az ismeretlenbe, ahol nem csak barátok vártak rájuk. Szent Columbanus egyike volt ezeknek a nagyszerű ír szerzeteseknek. Ő azért is érdemes figyelmunkre, mert nemcsak a középkori hagiográfiai irodalom egyik legjelentősebb munkája, Bobbiói Ionas életrajza (Vita Sancti Columbani) örökíti meg életét és tevékenységét, hanem mert maga is írt és alkotott, s műveinek viszonylag gazdag korpusza maradt ránk, amelyben szerzetesi regulája mellett megtaláljuk leveleit, beszédeit, verseit és imáját is. Ezek a művek, amelyek mind történeti, mind egyháztörténeti forrásként, mind irodalmi műként igen becsesek - Columbanus Negyedik levelét, egy rövid verses részletet és a kétes szerzőségű Hajósének című költeményt leszámítva - most először olvashatók magyar fordításban.

A kötet megvásárolható a kiadó honlapján.