2023. szeptember 25-én és 26-án részt vettem a „Nizäa (325) – Konzil der Ökumene? Die Rezeption der „Großen Synode” in Geschichte und Gegenwart” című nemzetközi konferencián és tudományos tanácskozáson.
E konferenciára több tudományos szervezet és egyetem, többek között a Lehrstuhl für Kirchengeschichte der Universität Bamberg” és a Gesellschaft für Konziliengeschichtsforschung szervezésében került sor Bambergben.
A tanácskozás apropóját a keresztény egyház első egyetemes zsinataként számontartott niceai zsinat (325) 2025-ben esedékes 1700. évfordulója adta. A konferencia tárgya a niceai zsinat recepciótörténete volt. E tárgy olyan tudományterületek határmezsgyéjén mozog, mint a teológia, dogmatika, patrisztika, történettudomány és klasszika-filológia.
Az eredetileg háromnaposra tervezett programot a szervezők végül két hosszú és tartalmas napra sűrítették össze. A konferencia két napján összesen tizennyolc előadásra került sor, az előadásokat pedig mindkét nap formális zárásaként kerekasztalbeszélgetés-szerű vita, tanácskozás követte. Az előadások tartalma a niceai zsinat szigorú filológiai szöveghagyományától kezdve, a niceai hitvallás szövegének kanonizálódásán, a zsinat résztvevőin, a filioque történetén, a zsinat rendelkezéseinek teológiai tartalmán, művészettörténeti recepcióján át, annak egészen késő középkori recepciójáig terjedt, felvonultatva a kutatástörténet korábbi eredményeit éppúgy, mint új eredményeket. A résztvevők Németországból, Ausztriából, Olaszországból és az Egyesült Királyságból érkeztek.
Előadásomat szeptember 26-án „Der Einfluss der Großen Synode im 11. Jahrhundert auf Ungarn” címmel tartottam meg. Kétségtelen, hogy az előadás tárgya a zsinat recepciójának tágabb értelmezéséből fakadt. Az előadást két gondolatkörre fűztem fel. Az egyik elem a magyar történettudomány eredményeit bemutatandó, historiográfia jellegű volt. Az előadás ezen részében azzal igyekeztem megismertetni a hallgatóságot, hogy a Szent István-i egyházszervezéssel, a korai egyházmegyék kialakulásával kapcsolatban milyen elméletek uralkodtak, uralkodnak („korai négy egyházmegye elmélet” „hét egyházmegye”, „pszeudoizidori hatás elmélete”) a magyar történettudományban. Ezen elméletek közül ugyanis az egyik, a korai négy egyházmegye elmélete szorosabban is kötődik a niceai zsinat recepciótörténetéhez: a zsinat negyedik kánonja írta elő, hogy egy új püspök felszenteléséhez legalább három másik tartománybeli püspök szükségeltetik. A három különböző elméletet külföldi analógiákkal is igyekeztem a magyar egyháztörténetben kevésbé jártas hallgatóságnak megvilágítani. Az előadás második része egy példán keresztül igyekezett illusztrálni a zsinat 11. századi magyar recepciójának történetét, ez a rész szigorúan véve is egy saját korábbi kutatásom tárgyát mutatta be. A középkori Magyar Királyság egyik legkorábbi liturgikus kódexe, a Hartvik-agenda ugyanis zsinati ordójának szövegébe ágyazva megőrizte a niceai hitvallás szövegének egy (későbbi, módosított) változatát mint az egyházmegyei zsinatokon felolvasandó szöveget, dogmatikai alaptételt. A példa a fiatal keresztény magyar államban ez a recepció igen korai bizonyítéka, a kódex latin szövegrészlete ezenkívül érdekes „filológiai csemegével” is szolgál, amely inkább a kódexben fellelhető másolási hibákra és félreértett szövegekre hívja fel a figyelmet, minthogy egy dogmatikai tételnek valamiféle sajátosan értelmezett bizonyítéka lenne.
A konferencia-előadást remény szerint egy rövidebb német írás fogja követni, amely az évfordulóra tervezett Annales Historiae Conciliorum c. folyóiratba küldöm be.
A csoportkép, egyben a nyitókép forrása: Copyright, Fotó: Ansgar Frenken. (Köszönöm szépen, hogy a fotót ezen a helyen felhasználhattam.)
Somogyi Szilvia
