VI. (Bölcs) Leó kelet-római császár Taktikája nagy hírnévre tett szert, mint az első olyan forrás, amely leírást ad a honfoglaló magyarok hadművészetéről. Valójában a mű a bizánci hadművészet – Maurikios Stratégikonján alapuló, azt továbbfejlesztő – enciklopédiája, amelyből megismerhetjük a 6–10. század közötti időszak egész hadtudományi fejlődését. A híres XVIII. rendelet, amely a barbár népek közt a magyarokat is leírja, csupán egyetlen színes mozaik a nagy egészen belül, amelyben a 6. századi türkökre és a honfoglaló magyarokra vonatkozó ismeretek össze is mosódnak. Ez azonban nem kisebbíti a mű páratlan jelentőségét az egész korszakra és a európai-levantei világra vonatkozóan. A kötet teljes terjedelmében közli a középgörög nyelven íródott bizánci forrást, továbbá a fordítás mellett szakmai magyarázatot is nyújt a magyar olvasó számára. A munka korábban – a honfoglalókra vonatkozó szemelvény kivételével – magyar nyelven nem volt hozzáférhető.
A fordítás Fehér Bence munkája, amelyet a mű szövegtörténeti és tartalmi értelmezését egyaránt segítő jegyzetek, az értelmezést segítő bevezető, továbbá a katonai szakkifejezéseket és a szöveg forrásait tartalmazó mutatók egészítenek ki, részint szintén Fehér Bence, illetve Kákóczki Balázs tollából.
A Corpus Fontium Antiquitatis Hungaricae újabb kötete a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem összefogásával jött létre, sok évre visszanyúló közös őstörténeti kutatásuk eredményeként. A nemzetközi szerkesztőbizottsággal rendelkező sorozat a korai magyar történelemre vonatkozó elbeszélő forrásokat teljes terjedelmükben, a kútfők eredeti nyelvén és gazdag apparátussal ellátott modern magyar fordításban nyújtja az olvasó kezébe.
A kötet megvásárolható a kiadó honlapján.
