A Nagy Sándor által meghódított területeken halála után utódállamok jöttek létre, melyeket Sándor volt bizalmas hadvezérei, az „örökösök” (görögül: diadokhoi) irányítottak. Alsó-Egyiptomban, a Nílus torkolata közelében Ptolemaiosz Szótér alapított birodalmat, az ő leszármazottai a Ptolemaidák, akiknek utolsó tagja a híres-hírhedt Kleopátra. A dinasztia fénykorát a Kr. e. harmadik században élte, ezt az időszakot nevezzük a Nagy Sándor nevét viselő fővárosról alexandriai kultúrának. Ennek egyik jelensége az erőteljes politikai ideológia-képzés, ami az uralkodó-kultusszal függ össze. A ptolemaida ideológia különféle médiumokon keresztül jutott kifejezésre (kultusz, irodalom, képzőművészet stb.). Itt most egyetlen vonatkozást szeretnék megvizsgálni, az uralkodók által veretett érmék esetét.

A harmadik század talán legismertebb királynője II. Arszinoé, II. Ptolemaiosz Philadelphosz felesége és vérszerinti testvére látható azokon a tetradrachma érméken, melyekből több sorozat is készült s melyek egyik legismertebb darabja alább látható:

(Forrás: Wikipédia)

Az érem reversén a szalagoktól és dús szőlőfürtöktől övezett kettős bőségszaru (cornucopiae), az ún dikeras látható, ami az uralkodó termékenységhozó képességére utal. A körbefutó szöveg: Arszinoé Philadelphosz, a Testvérszerető Arszinoé. Az elülső oldalon a királynő portréja díszeleg. A jellegzetes vonásokban a kutatás kezdetektől fogva valamiféle ábrázolásbeli realizmust feltételezett, ami azt jelentené, hogy többé-kevésbé valósághű portréval lenne dolgunk. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, mivel magyarázzuk a feltűnően dülledt szemeket. Egyes kézikönyvekben még találkozni lehet a jelenség orvosi magyarázatával: II. Arszinoé egy bizonyos pajzsmirigy-betegségben (Basedow-kór) szenvedett volna, ami kihatott ábrázolásaira is. A gond viszont az, hogy későbbi, nem Arszinoét ábrázoló királyi portrékon is megfigyelhető ugyanez a jellemvonás, sőt nemcsak a királynők, hanem a Ptolemaida királyok portréin is. Bajosan lehetne feltételezni, hogy a királyi család minden tagja több generáción keresztül pajzsmirigy diszfunkcióban szenvedett volna.

V. Ptolemaiosz Epiphanész, ezüst tetradrachma, Kr. e. 202–200. (Forrás: Wikimedia Commons)

Így inkább a kiinduló alapfeltevést kellene megváltoztatni és az uralkodónő ábrázolását nem személyes, hanem topikus keretbe helyezni. Kapcsolódva Békés Enikő kutatásaihoz és cikkéhez elmondhatjuk, hogy a „szövegbe írt szimbolikus test-reprezentáció” már a hellenisztikus korban egyértelműen létezett. A boltozatos szemöldökcsontok és a kidülledt szemek nem valamiféle betegség szimptómatikus jelei, hanem az uralkodóra jellemző szimbolikus attribútumok, amelyeket leonin azaz oroszlánjellegű vonások gyűjtőfogalmával szoktak jelölni. Ebben az összefüggésben az oroszlán metaforája a szemek túlhangsúlyozásával jellemezhető ábrázolásmódnak. Az „uralkodói tekintet” külön téma lehetne, tény azonban, hogy a szemnek a legősibb koroktól szokás mágikus erőt tulajdonítani, így az sem meglepő, hogy később az uralkodói ideológiában a szemek egészen konkrét, pl. termékenységhozó képességgel vannak felruházva, ami azonnal összefüggésbe hozná a „békaszemű” királynőt az érme másik oldalán látható bőségszarúval.

Eszmefuttatásomat egy Kallimakhosz-költeménnyel zárom, mely ugyan istenhimnusz Apollón tiszteletére, a kutatás azonban felvetette, hogy az olümposzi isten mögött a ptolemaioszi uralkodó (II. Ptolemaiosi Philadelphos, Arszinoé férje) képe is felsejlik. Ha ez így van, a költő versével politikai ideológiát is közvetít, melynek eszköze a mindenható tekintet motívuma:

Phoibosz rájuknézett és a juhok soha meddők, / tejtelenek, mindnek kis bárány szopta a tőgyét / és amely egyet szült máskor, most ikreket ellett.

(Apollón-himnusz 52‒54, ford. Devecseri Gábor)

Irodalom:

Adorjáni Zsolt: Szem és tekintet Pindaros költészetében. Budapest: Argumentum Kiadó, 2014.

Adorjáni Zsolt: Der Artemis-Hymnos des Kallimachos. Einleitung, Text, Übersetzung und Kommentar. Berlin: De Gruyter, 2021.

Deonna, Waldemar: Le symbolisme de l’Œil. Paris: E. de Boccard, 1965.

Müller, Sabine: Das hellenistische Königspaar in der medialen Repräsentation. Ptolemaios II. und Arsinoe II. Berlin/New York: De Gruyter, 2009.

Rakoczy, Thomas: Böser Blick, Macht des Auges und Neid der Götter. Eine Untersuchung zur Kraft des Blickes in der griechischen Literatur. Tübingen: Gunter Narr Verlag, 1996.