A posztmodern ember szívesen képzeli magát élet és halál urának - így aztán egyikkel sem tud mit kezdeni. A mai emberek zöme sem élni, sem meghalni nem tud semmiért.

Túl sokat foglalkozik a test dolgaival, a szellem, a lélek meg eközben szomjazik, éhezik, míg el nem satnyul végképp. Ideje lenne tanulnunk egyet s mást az ókor nagyjaitól. E frissiben megjelent kötet rögtön legalább két óriást kínál közelebbi ismeretségre: Platónt és Szókratészt.
A főtéma is örökkön aktuális: a lélek halhatatlansága. Csakhogy ezzel az önmagában is jelentős kérdéssel nem éri be sem Platón, sem Szókratész. Hogy még mi minden kerül terítékre, azt meg fogja tudni az, aki veszi a fáradságot, és elolvassa a könyvet.
És végezetül ne feledjük: a dialógus főhőse, Szókratész egy lépésnyire van a haláltól. Ahogyan a mi életünkben is el fog jönni az a pillanat, amikor válaszolnunk kell számos nagy kérdésre. Nem lesz kibúvó. Nem lesz mód mellébeszélni, hazudozni. A halálba menő Szókratésztől érdemes tanulni.
Platón örökbecsű művét intézetünk munkatársa, Hamvas Endre fordította.
Elérhető például itt.
Tolle, lege!