A korai kereszténység életvitelének, teológiai gondolkodásának ránk maradt emlékeit, valamint irodalmi tevékenységének, teológiai értekezéseinek korunkra hagyományozódott dokumentumait a magyar olvasóközönség elé táró sorozat imént napvilágot látott legújabb kötete (Szenvedéstörténetek és vértanúakták) a korai egyház legmarkánsabb, jóformán identitása részévé váló élettapasztalata, az üldözés írásos emlékeiből nyújt bőséges válogatást.
E tekintetben ugyanis a teljességre törekvés – a terjedelmi korlátokat nem tekintve – számos akadályba ütközik. Egyrészt ugyanis az önállóan hagyományozódó műveken túl irodalmi, történeti munkák részeként is hagyományozódtak e műfajhoz soroható történetek (amelyek jelentősebbjeinek átemelésére a kiadvány kísérletet is tesz), másrészt sok esetben e művek eredeti szövege sem áll rendelkezésünkre korszerű, megbízható szövegkiadás formájában; emellett történeti hitelességük szempontjából is szerteágazóak ezek a szövegek: egyesek eredeti peranyagokból vagy azok figyelembevételével született alkotások, míg mások teljességgel irodalmi fikciónak tekinthetők, amelyek ugyanakkor sokat elárulnak a műfaj fejlődéséről, az azokat továbbhagyományozó közösség felfogásáról egyaránt. Így a belőlük összeállítandó gyűjtés minden esetben meghatározott szempontok figyelembevételével történhet.
Jelen kötet egy szélesebb spektrumba kívánja helyezni a szenvedéstörténet műfaját: kitér annak korai, ó- és újszövetségi előzményszövegeire (amelyek kétségkívül nagy hatással voltak a műfaj formálódására), valamint függelékben hozza azokat a korabeli, papiruszon, töredékesen fennmaradt emlékeket is, amelyek a lefolytatott római törvényszéki eljárások menetébe, az ott születő hivatalos dokumentumok szövegébe (pl. pogány áldozatbemutatási igazolás), és a nem keresztényekkel szembeni hasonló perek gyakorlatába is némi betekintést nyújtanak.
Mindezeken túl a kötet gerincét képező források szövege sem pusztán az 1983-ban megjelent Ókeresztény Írók VII. kötetének revideált utánközlése: az ellenőrzött korábbi fordítások, a kibővített kísérőszövegek, és a gazdagabb jegyzetapparátus mellett új, olykor különleges darabok (pl. Szent Georgiosz Turfánban fellelt szír nyelvű martyriuma) fordítása is helyet kapott a kötetben, a három évtizeddel korábbi korpusz terjedelme pedig mintegy harmadával gazdagodott.
A kötet sajtó alá rendezését, a meglévő fordítások revideálását a Moravcsik Gyula Intézet tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, Takács László vállalta magára. Az újonnan közreadott szövegek fordításában szintén szerepet vállaltak az intézet tagjai.
A kötet már elérhető a Szent István Társulat könyvesházában (https://szitkonyvek.hu/termek/8624).
Tuhári Attila
